Hirdetések


Japán buborékgazdasága az 1980-as években

2020. Július 23. 90

Az 1980-as évek végén, egy három évtizedes “gazdasági csodát” követően Japán megtapasztalta a hírhedt “buborékgazdaságát”, amelyben a részvény- és ingatlanárak csillagászati magasságokba emelkedtek a spekulatív mániának köszönhetően. Japán Nikkei tőzsdeindexe minden idők legmagasabb értékét érte el 1989-ben, ahonnan nem sokkal később be is zuhant, ezáltal az kidurrantva az ingatlanbuborékot, és súlyos pénzügyi válságba taszítva az országot, amelyet a gazdasági stagnálás miatt “elvesztett évtizedeknek” hívnak.



1. Japán gazdasági buborékjának előzményei


Japán hagyományos társadalma jelentős változásokat tapasztalt a második világháborús vereségük után, részben a szövetségi erők nyugatosító megszállása miatt (Molasky, 1999). Az USA Marshall-terve segítséget nyújtott a japán gazdaság újraépítéséhez, a két ország javuló kapcsolata pedig lehetőséget teremtett Japánnak, hogy az egyre gazdagodó Egyesült Államokba exportálja a termékeit.


A japán ipart először a nagy, családi irányítású ipari és pénzügyi konglomerátumok uraltáák (zaibatsu, amely pénzügyi klikket jelent), amelyek keiretsu vállalatokká alakultak a huszadik század második felében.


A tipikus keiretsu konglomerátumok egy japán bank köré csoportosuló, egymáshoz kapcsolódó vállalatokból álltak, amely bank pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott Japán buborékgazdaságához.


A legtöbb cég egy keiretsu konglomerátumon belül a keiretsu márkanevének valamilyen változatát viselte, például: Mitsubishi Bank, Mitsubishi Vállalat, Mitsubishi Nehézipar és Mitsubishi Motors. További példák a keiretsu konglomerátumokra a Sumitomo, a Mitsui, a Fuyo, a Dai-Ichi Kangyo és a Sanwa (Wikipedia). Az 1950-es évektől kezdődően, és Japán buborékával egyre gyorsuló tempóban, a keiretsu cégek egymás részvényeit kezdték felvásárolni, hogy kereszttulajdonlások kiterjedt hálózatát hozzák létre, egy olyan rendszert, amelyet fontosnak láttak a hosszútávú stabilitás és a hosszantartó üzleti kapcsolatok kialakítása szempontjából.


A keiretsu konglomerátumok nagyon magas szintű támogatást kaptak a japán kormánytól – egy haveri kapitalizmusnak nevezett rendszerben, ami “Japán Kft.”-ként vált ismertté, amelyet a nyugati kommentátorok és igazgatók egyszerre tiszteltek és gyaláztak a hazai vállalkozások tisztességtelen előnyhöz juttatása miatt.


A japán ipar a nyugati termékek lemásolásával, fejlesztésével, és nyugatra, olcsóbb áron történő eladásával vált versenyképessé. Hogy kompenzálják a természeti erőforrások hiányát, a japán cégek az innovatít és hatékony gyártástechnológiák fejlesztésére és a termékek minőségének javítására koncentrálták az erőforrásaikat, ezáltal Japán számára egy versenyképes buborékgatdaságot biztosítva.


Az 1970-es évek végére a japán autógyártásban használt összeszerelőrobotok, amelyek nemlétezővé tették az emberi hibát, és megdobták az összesített minőséget, kirázták a hideget az USA autóiparából, ahol még mindig kézzel szerelték össze az autókat. Ráadásul, az 1970-es évek energiaválságai csökkentették a hagyományos benzinzabáló amerikai stílusú V8-as autók vonzerejét, és drámaian megnövelték a vásárlók érdeklődését a japán gyártók, mint például a Honda és a Datsun (ma Nissan) által készített kisebb, üzemanyagtakarékosabb autók iránt.


A 70-es és 80-as évekre Japán kiterjesztette az uralmát a világ elektronikai piacára is, azáltal, hogy ők gyártotátk a világ felhasználói elektronikai termékeinek nagyrészét, valamint bevezettek innovatív, forradalmian új termékeket, mint például a tranzisztoros zsebrádiót, a VHS-rögzítőt, és a Sony Walkman-t, amely annyira elnyerte a vásárlók szeretetét, mint az utóbbi évek Apple iPod és iPhone őrülete.


A japán elektronikai gyártók stratégiailag megvetették a lábukat a számítógépes hardveripar fejlődésénél is, lényegében monopolizálva a félvezető chipek, áramköri lapok és egyéb számítógépalkatrészek piacát – szinte mindent a processzorgyártást leszámítva, amit továbbra is az amerikai cégek uraltak. Az 1980-as években sokan úgy gondolták, hogy a Sony és a Hitachi végül megszerzik az amerikai elektronika zászlóshajóit, az Intelt és az IBM-et is. Japán “A világ elektronikai iparának királya” szerepe akkor szilárdult meg igazán, amikor az amerikai videojáték-ipar egy súlyos visszaesést tapasztalt az 1980-as évek elején, ezáltal megteremtve a lehetőséget a japán videójátékok képviselőinek, a Nintendonak és a Segának, hogy gyakorlatilag sarokba szorítsák a felrobbanó játékpiacot..


Japán huszadik század végén tapasztalt “gazdasági csodája” lehetővé tette, hogy az életszínvonal a világ legmagasabbjai közé szökjön fel, és a lakosok a világ legmagasabb várható élettartamával rendelkezzenek.


Az 1980-as évekre Japán egy főre jutó GDP-je elérte, és pár esetben meg is haladta számos nyugati országét, és az ország vált a világ legnagyobb hitelezőjévé. A japán férfiak versenyeztek, hogy “salaryman”-ként, fehérgalléros szakemberként dolgozhassanak az ország keiretsu cégeinél. Bár a salaryman-ek rengeteget dolgoztak, és elvárták tőlük, hogy a lehető legtöbb hűséget és áldozatot hozzák meg a cégük érdekében, középosztálybeli életstílussal, és életük végéig tartó munkalehetőséggel jutalmazták őket – amely nagy előrelépés volt a legtöbb japán által a második világháború előtt tapasztalt szerény életvitelhez képest.


2. A buborék-szakasz


Japán fellendülő háború utáni exportgazdasága és a háztartási megtakarításokat ösztönző szigorú fiskális elvei bevételi többletet okoztak az ország bankrendszerében, ami végül még elnézőbb hitelezéshez vezetett. Az ország egészséges kereskedelmi többletei, és az 1985-ös Plaza-egyezmény, amely legyengítette az USA-dollárt a jennel és a német márkával szemben, a jen más valutákkal szembeni felértékelődését okozta, ami viszonylag olcsóvá tette a külföldi tőkebefektetéseket a japán cégek számára.


A bankrendszerben megjelenő többletlikviditás, a pénzügyi szabályozások csökkenése, és az ország export “csodája” végül túlzott magabiztossághoz, és túlzott bővelkedéshez vezetett a japán gazdaságban, amely mindössze néhány évtized alatt a világ második legnagyobb gazdaságává vált az USA után. A bankok egyre nagyobb kockázatokat vállaltak, amelyet részben a számos tőkepiacról kölcsönzött 168 billió jenből finanszíroztak.


Közel 40 milliárd dollárt fektettek kockázatos tőkeáttételes vásárlásokba az USA-ban, amelynek 40%-át az RJR Nabisco felvásárlására költötték, amely a maga idejében az USA legnagyobb céges botrányává vált, és a “Barbárok a kapunál” című könyv (és film) témájává is vált. (Watkins, 1994). 1990-ben egy japán üzleti csoport megszerezte a Pebble Beach golfpályát, így a U.S. Open-t – egy magas presztízsű golfbajnokságot – a történetében először külföldi tulajdonú golfpályán kellett lebonyolítani (New York Times, 1990). A többi, japán érdekeltségű cégek által megszerzett szervezet közé tartozott a Rockefeller Center és a Columbia Pictures of Hollywood is.


3. A japán Nikkei tőzsdebuborék grafikonja


A túlzott magabiztosság, és a Bank of Japan laza monetáris politikája az 1980-as évek második felében aggresszív spekulációhoz vezetett a hazai részvények és ingatlanok terén, ezáltal korábban elképzelhetetlen szintekre emelve ezek árait. 1985 és 1989 között a japán tőzsde Nikkei indexe megtriplázódott 39000 pontra, és a világ tőzsdepiaci kapitalizációjának egyharmadát érte el.


A keiretsu konglomerátumok egymás részvényeinek birtoklásáról szóló gyakorlata nagy szerepet játszott a tőzsde emelkedésében, és a japán céges vagyon tőzsdével együttes emelkedését okozta. Ráadásul számos japán cég a “zaitech”, vagy “pénzügyi tervezés” gyakorlatát űzte, amelyben a spekulatív bevételeket és tőkenövekedéseket bevételként tüntették fel a céges pénzügyi beszámolókban.


A zaitech-gyakorló cégek alacsonykamatú hitelekhez jutottak, amiket részvények és ingatlanok vásárlására fordítottak, ami segített a cégeknek hatalmas bevételeket leírni, egészen amíg az árak folyamatosan emelkedtek. Volt olyan időszak, amikor úgy becsülték, hogy a japán céges bevételek egészen elképesztő, 40-50%-a a zaitechből származott.


A buborék csúcsán egy 1989-es, intézeti befektetők körében végzett felmérés azt mutatta, hogy nagyrészük szerint a Nikkei nem volt túlértékelt.


4. A japán ingatlanbuborék grafikonja


Az ingatlanárak hasonló, mániás növekedést tapasztaltak, így Tokió legfelkapottabb környékein az árak annyira megemelkedtek, hogy 350-szer olyan drágák voltak, mint egy velük egyenértékű terület Manhattanben, New Yorkban. A tokiói Császári Palota alatti terület a pletykák szerint abban az évben ugyanannyit ért, mint Kalifornia egész állama.


Az elszálló részvény- és ingatlanárak meghökkentő mértékű “buborékvagyont” hoztak létre Japánban, amelynek egy része a művészeti cikkek piacára is eljutott, ott is buborékot hozva létre. Rekordmagas árakat fizettek híres nyugati műalkotásokért. 1987-ben, egy japán biztosítótársaság majdnem 40 millió dolllárt (12 milliárd forintot) fizetett Vincent van Gogh “Napraforgók” című képéért – egy olyan változatért, amiről később kiderült, hogy valójában hamisítvány.



Még ezt is tetézte Ryoeu Saito, papíripari milliárdos, aki 82,5 millió dollárt (25 milliárd forintot) fizetett egy másik van Gogh képért, a “Dr. Gachet”-ért. Bevallotta, hogy 30 millióval többet fizetett, mint eredetileg tervezte, de nem baj, mert annyira szerette volna a képet.


A gazdag japán turisták örökös látvánnyá váltak a magasrangú aukciós-házakban, galériákban és luxusbutikokban, olyan városokban, mint New York és London.


5. Az összeomlás


1989-re a japán hivatalok egyre inkább aggódtak az ország növekvő vagyonbuboréka miatt, és a Bank of Japan úgy döntött, hogy szűkíti a monetáris politikáját. Röviddel ezután a Nikkei tőzsdebuborék kidurrant, és az 1990-es év során 39000-ről 20000 pontra zuhant, 1992-re pedig a 15000-et is elérte. Japán kidurranó tőzsdebuborékja az ingatlanbuborékot is kipukkasztotta, ezáltal létrehozva a “fordított zaitech”-et, mély pénzügyi válságba sodorva az országot, és megállítva a három évzitedes “gazdasági csodát”.


Japán más ázsiai exportőrökkel, például Kínával és Dél-Koreával szembeni versenyképességének romlása, és folyamatosan deflálódó tőzsde és ingatlanpiaca az 1990-es és 2000-es során az “elvesztett évtizedekhez” vezetett.


Ez alatt az idő alatt sok nem jövedelmező és adósságokkal terhelt céget tartottak életben gyakori kormányzati felvásárlásokkal, amelyek így a “zombicégek” becenevet kapták.


2004-re a tokiói lakossági ingatlanok értéke csak 10%-a volt az 1980-as évek végének csúcsértékeinek, míg a legdrágább területek Tokió Ginza üzleti negyedében az 1989-es árszint 1%-ára estek vissza ugyanebben az évben.


Hasonló módon, a Nikkei tőzsdeindex manapság 22000 pont körül jár, kicsivel feljebb, mint a történelmi csúcs fele. Több, mint két évtized eltelt Japán gazdasági buborékjának kidurranása óta, és az ország még most is aktívan harcol a deflációval szemben, amely olyan erős, hogy a közel nulla kamatlábak (nullla kamatláb politika, angol rövidítéssel ZIRP), a mennyiségi enyhítés ismételt rohamai (néhányak “pénznyomtatásnak” nevezik), és a folyamatos jen-gyengítő intervenciók is alig értek el bármi hatást.


Illusztráció: pakutaso

Érdekes bejegyzések


2020. Augusztus 03.

Shodō – a japán szépírás művészete

2020. Augusztus 01.

7 Érv, hogy miért menj ki Japánba tanulni

2020. Augusztus 01.

Hogyan dolgozz Japánban diploma nélkül

2020. Augusztus 01.

Miért gyere júliusban Japánba?

2020. Augusztus 01.

Japán szaké – az ízek rejtett világa

2020. Július 30.

Hogyan tanulj meg japánul a Netflix segítségével

2020. Július 30.

Japán szavak, amikre szükséged lesz, hogy lakást tudj bérelni Japánban

2020. Július 25.

Az élet Oszakában: Étel, szórakozás és történelem

2020. Július 25.

Tanuljunk japánul az animékből: Hasznos?

2020. Július 24.

Japán ételek, amiket muszáj kipróbálnod

2020. Július 23.

Sama, san, kun, chan: A japán udvariasság

2020. Július 23.

Amit érdemes tudni a japán földrengésekről

2020. Július 23.

Lakásdíjak Japánban

2020. Július 23.

Zaibatsu és "Keiretsu" – Értsük meg Japán vállalati csoportjait

2020. Július 23.

Japán buborékgazdasága az 1980-as években

2020. Július 23.

Miért viselnek a japánok maszkot: Vessünk egy pillantást az egészségre, az etikettre és a kultúrára

2020. Július 23.

Rövid bepillantás a japán anime történetébe

© 2020 animefilmek.hu - animék, japán nyelv és kultúra, ingyenes tanulás és információk Japánról magyarul