Hirdetések


Japán ételek, amiket muszáj kipróbálnod

2020. Július 24. 157

Az elmúlt néhány évtizedben Japán jelentős hozzájárulásokat tett a nyugati országokhoz. Ahogy az autóinkat, számítógépeinket és rajzfilmfiguráinkat is forradalmasította; Japán a kulináris tudásunkat is bővítette az ízletes és nagyon egyedi konyhájának bevezetésével.


Összeállítottam egy listát az általam ajánlott japán ételekről, amiket mindenkinek ki kell próbálnia.


1. Sushi



Sushi az egyik első étel ami az ember eszébe jut, amikor a japán konyháról van szó. Ez a különlegesség volt az egyik első japán étel, amit az 1868-as Meidzsi-reformok után az USA-ba exportáltak, és azóta évről-évre nőtt a népszerűsége. Maga a “sushi” szó olyan ételt jelent, ami japán rizsből készült, és rizsecettel került ízesítésre. A sushi gyakoribb változatai a makizushi (sushi rizs és töltelék nori-hínárral feltekercselve), nigiri sushi (formázott, falatnyi méretű sushi rizs halmok egy-egy szelet nyers hallal vagy egyéb feltéttel), és az inarizushi (sushi rizs inarizsebecskékbe – amely egy bizonyos fajta ízesített, sült tofu – tömve).


2. Udon



A Japánban fogyasztott három fő tésztavariáció egyike; az udon tészta vastag, rágós, és hagyományosan búzalisztből és sós vízből készül. Az udont számos módon tálalhatják (krumplival keverve, főtt hússal, hidegen tsuyu vagy tentsuyu leves mellett mártogatni), de leggyakrabban tésztalevesekben használják, ahol sós levesalaplében tálalják különböző feltétekkel. A leggyakoribb udon tésztalevesek közé tartozik a kitsune udon (“róka udon”, jól átsült tofuval), a tempura udon (tempura paníros tenger gyümölcseivel és zöldségekkel), és a chikara udon (“erőudon”, grillezett mochi rizs süteményekkel).



3. Tofu



Bár a nyugati országokban elsőként egészséges ételként, vagy vegetáriánus alternatívaként gondolnak a tofura, A délkelet-ázsiai országokban, mint például Japánban a tofu (különösen a selymes tofu) egy mindenki által fogyasztott része a hagyományos étrendnek. A “Mi a tofu?” kérdésre válaszolva, ez lényegében aludt szójatej, amelynek a túrószerű anyagát kockákba préselik. Ezek a kockák különböző keménységűek lehetnek, és nyersen (esetleg sós feltétekkel), főzve vagy sülve is fogyaszthatók, valamint köretnek is alkalmazhatók.


4. Tempura




Ha szereted a ropogós, sült ételeket, akkor imádni fogod a tempurát. A tempura kis hús-, hal-, és/vagy zöldségdarabokat jelent, amelyeket különleges tempuratésztával burkoltak be, majd addig sütöttek, amíg ropogósak és halvány aranyszínűek nem lettek. Az Egyesült Királysággal ellentétben, ahol a panírozott ételeket általában húsból és halból készítik, a tempura jellemzően kis rákfélékből készül, például garnélából, vagy zöldségekből, mint a zöldbab, a sütőtök, a daikon mooli retek, és az édesburgonya. A tempurát önmagában (egy kis reszelt daikonnal, és egy kis mártogatósnak való tsuyuval), vagy rizsestálak és tésztalevesek mellé is lehet fogyasztani.


5. Yakitori




Bár az Egyesült Királyságban jellemzően sült krumplit vagy hot dogot esznek sportmérkőzések közben, a japánok a yakitorit választják. Ennek a neve szó szerint “roston sült csirkét” jelent, és kis harapásnyi méretű, nyársra tűzött csirkedarabokból áll, amiket sóval, szósszal, rizsborból készült tare-vel, szójaszósszal, szakéval és cukorral is ízesíthetnek. Számos különböző fajta yakitori létezik, de a leggyakoribb változatok a momo (csirkecomb), a negima (csirke és újhagyma) és a tsukune (csirkefasírt).


6. Sashimi




Talán az egyik legellentmondásosabb étel az egész Japán konyhában: a sashimi nyers hal vagy hús, amit tökéletesen vékony szeletekre vágnak, és jellemzően daikon retekkel, savanyított gyömbérrel, wasabival és szójaszósszal tálalnak. A sashimi abban különbözik a sushitól, hogy a sushit ecetes rizzsel készül, és nem mindig tartalmaz nyers halat, míg a sashimi majdnem kizárólagosan nyers hal, és sohasem tálalják rizzsel. A sashimihez használt halnak a lehető legfrissebbnek kell lennie, egyrészt hogy minimalizálják a fertőzés veszélyét, másrészt mert a frissebb halból finomabb sashimi készül.


7. Ramen




A ramen egy tésztaleves, amely búzatésztából (amelyet “ramen tészta”-ként is ismernek), egy sós leves alapléből (szójaszósz, só, miso és tonkotsu csont a négy fő alapja), és feltétként használt húsból, tojásfehérjéből vagy zöldségekből áll, ilyen feltét lehet a szeletelt sertéshús, a nori hínár, az újhagyma, a bambuszrügy és más sok más is. A ramen egyike napjaink abszolút kedvenc japán ételeinek, mivel rendkívül olcsó, és széles körben elérhető éttermekben és ramen bárokban (amelyek szinte minden utcasarkon megtalálhatóak). A japán ramen annyira népszerű, hogy Tokióban még egy ramenes témájú múzeum/vidámpark is üzemel.


8. Donburi




Ez a rizsestál Japánban majdnem olyan népszerű, mint a ramen, és egy gyakori választás ebédre az elfoglalt japán dolgozók körében. A donburi különféle húsok, hal és zöldségek hőkezelésével (általában párolással vagy olajban sütéssel) készül, és nagy tálnyi gőzölt rizsen tálalják (amelyet szintén “donburi”-nak neveznek). Bár a donburit lényegében bármilyen hozzávalókból el lehet készíteni, a leggyakoribb fajtái az oyakodon (párolt csirke, tojás és zöld hagyma), a gyudon (szeletelt marha és hagyma szójaszószos alapban párolva), a tendon (sült tempuradarabkák tsuyu-val), és a katsudon (rántott és jól átsült sertésszeletek, vagy tonakatsu, tsuyuban párolva hagymával és tojással).


9. Natto



Ez a hagyományos japán étel a szójabab egy speciális, az emberi emésztőrendszerben is megtalálható baktérium segítségével történő fermentálásával készül. Erőteljes, a penészes sajthoz hasonlító szaga van, valamint ragacsos/iszapos textúrája, amit sokan gusztustalannak találnak. Rengetegen azonban imádják ezt a fermentált szójababot a testes sós (vagy umami) íze, és a gazdag tápértéke miatt. Hogy a natto undorító-e, vagy ízletes? Döntsd el magad!


10. Oden



Egyetlen hideg japán tél sem lehet teljes az oden nélkül. Ez a téli forró étel, vagy nabemono zöldségek és fehérjék (például haltorta, mochi rizstorta, főtt tojás, daikon retek, konjac yam és tofu) felhasználásával készül, amelyeket lassú tűzön főznek egy enyhe, szójaszósszal és dashival (egy leveskészlet, ami bonito halpelyhek, kombu tengeri hínár és/vagy más sós összetevők főzetéből készül) ízesített alaplében, egy hatalmas edényben az asztal közepén. A körülötte ülők kimerik a kedvenc részeiket, és karashi mustárral és más fűszerekkel fogyasztják el. Amellett, hogy egy egészséges főfogás, a gőzölgő forró fazék egy közös fűtőtestként viselkedik a hűvös estéken.


11. Tamagoyaki




Egy sokoldalú finomság, amit élvezhetsz reggelire, ebédre, vagy vacsorára is. A tamagoyaki (ami szó szerint “főtt tojást” jelent) egy japán omlett, amelyet több tojás egymás után történő megsütésével és feltekercselésével készítenek (és néha szójaszósszal vagy cukorral ízesítenek). Egy frissen készült tamagoyaki úgy néz ki, mint egy palacsinta, amit ezután fel lehet szeletelni és magában elfogyasztani (gyakran így eszik reggelire), vagy egy sushi töltelékeként lehet felhasználni. A tamagoyakival készült nigiri sushit gyakran fogyasztják a sushi bárokban utolsó fogásként, mivel a tamagoyaki enyhén édes íze desszertszerűvé teszi ezt a fogást.


12. Soba




A másnéven “hajdinatészta”-ként is ismert (a “soba” a japán szó a hajdinára) soba az egyike a három leggyakrabban fogyasztott tésztaféleségnek Japánban. Az udon és ramen tésztákkal ellentében a sobát részben, vagy akár teljes egészében is hajdinalisztből készítik. Ez egy megkülönböztetően földes, és kicsit diós ízt kölcsönöz neki, ami jól működik együtt az erősebb ízekkel, mint például a fokhagymával és a szezámmaggal. A sobát tálalhatják forró levesekben, újhagyma, tempurapehely, kamaboko haltorta és grillezett mochi feltétekkel, vagy hidegen egy tsuyu mellé, zöldhagymával, aprított nori hínárral és wasabival.


13. Tonkatsu




A tonkatsu sertésborda az egyike a számos yoshokunak, azaz “nyugati stílusú” ételnek, amelyeket eredetileg az európaiak vittek be Japánba. Más yoshoku ételekhez hasonlóan a japánok vették az eredeti tonkatsut, majd elkészítették belőle a saját változatukat. Manapság a tonkatsu sertésszeletek pankó morzsában történő bepanírozásával és aranybarnára sütésével készül. Általában zöldség és gyümölcs alapú tonkatsu szósszal szolgálják fel, aprított káposztával és más aprított salátazöldekkel köretként. A tonkatsut gyakran fogyasztják egy bento dobozos ebéd részeként is, egy japán curryben (amit “katsu curry” néven ismernek), vagy szendvics töltelékeként.


14. Kashipan




A japánok imádják a jó zsemlét, és a pékségek szinte úgy sorakoznak Japán utcáin, mint a ramen bárok. A “kashipan” szó “édes kenyeret” jelent, és az eredetileg japánban kifejlesztett kenyérkék sokaságára utal. Ezek között a legnépszerűbb a melon pan (zsemle süteménytésztával a tetején), az an pan (egy zsemle an-nal vagy anko-val töltve, ami egy édes vörösbab paszta), és a karee pan vagy kare pan (zsemlte curry szósszal töltve, panko morzsába panírozva, és kisütve). A kashipan kihagyhatatlan, különösen a kenyér kedvelői számára.


15. Sukiyaki




Az odenhez hasonlóan a sukiyaki is egy japán nabemono forró fazekas étel, amit általában télen fogyasztanak. A suriyaki készítése során marhaszeleteket szárítanak a fazékban, suriyaki alaplevet, (ez általában szójaszószból, szakéból, mirin rizsborból és cukorból áll), és különböző zöldségeket, tésztát és fehérjéket adnak hozzá. A “suriyaki” név azt jelenti, hogy “főzd, ahogy szereted”, és valóban, a suriyaki élvezete abból származik, ha a többi vacsorázóval együtt készítheted el az asztalnál, az általad kedvelt hozzávalók felhasználásával.


16. Miso leves




Kevés japán ételt fogyasztanak gyakrabban, vagy következetesebben, mind a miso levest. A miso pasztából (egy hagyományos japán étel fermentált szójababból) és dashi alapléből készülő miso levest mellékfogásként szolgálják fel hagyományos japán reggelikhez, ebédekhez és vacsorákhoz. A leves összetett, sós íze segít javítani a főétel umami ízét. Hogy kicsit testesebbé tegyik a miso levest, számos kiegészítő feltétet tesznek bele, például zöldhagymát, wakame hínárt és tömör tofut.


17. Okonomiyaki




Az okonomiyaki palacsintatészta, szeletelt káposzta, és más sós összetevők összekeverésével, és palacsintaként történő kisütésével készül. Az okonomiyaki Oszakából és Hiroshimából származik (ahol egy különböző, “réteges” okonomiyaki is létezik), és a népszerűsége szétterjedt az országban, ahol könnyen lehet specializált okonomiyaki éttermeket találni. Ezen éttermek egy részében magadnak kell elékszítened az okonomiyakit, ami egy kifejezetten élvezetes, szórakoztató élmény tud lenni.


18. Mentaiko




A sós tengeri ételek kedvelői a vágyaik csúcsára érnek a mentaikoval. Ez a sós finomság a tőkehal ikráinak (a hal “tojása”) tetszőleges sós fűszerezésben történő marinálásával készül. A legegyszerűbb mentaikot egyszerű sóoldatban marinálják, míg egyre népszerűbbé válik a fűszeres chilipaprikában marinált mentaiko (amelyet “karashi mentaiko” néven ismernek) is. A mentaikot hagyományosan köretként fogyasztják gőzölt rizzsel, egy ramen feltétjeként vagy az onigiri rizsgolyók töltelékeként. Az utóbbi évtizedekben a mentaikot vajjal és tejszínnel is keverték, hogy egy egyszerű sós mentaiko szószt készítsenek.


19. Nikujaga




Egy ízletes sós húsétel, burgonyával és válogatott zöldségekkel, szójaszósz, szaké, mirin és cukor keverékében párolva: a nikujaga hús és krumpli pörkölt egyike a “nimono” (“párolt dolgok”) kategóriájába tartozó japán ételeknek. Bár a nikujaga számos japán étteremben elérhető, egy otthoni ételnek számít, amely ízében háztartásról háztartásra változik. Egy autentikus japán nikujaga élmény érdekében a legjobb dolog, ha meghívást nyersz egy japán barátod házába, és megkéred a családi szakácsot, hogy nikujagat készítsen.


20. Curry rizs



A japánban kare vagy kare raisu néven ismert japán curry egy yoshoku étel, amit eredetileg a britek vezettek be Japánba a Meidzsi-korban (1868-1912). A japán curry abban különbözik a Magyarországon ismertebb indiai változatoktól, hogy általánosságban édesebb az íze, sűrűbb az állaga, és pörkölt módjára készítik (melyben a hús és a zöldségek egyszerre főnek a forró vízben). A japán curryt a japán otthonokban gyakran curry rántás segítségével készítik; ezek szilárd állagú japán curry paszta téglák, amelyek beleolvasnak a “pörköltbe”, és egy ízletes curry szósszá sűrűsödnek.


21. Unagi no Kabayaki



Az ‘unagi’ a japán szó az édesvízi angolnára, az unagi no kabayaki pedig egy népszrű unagi étel, amely az Edo-időszakra datálódik (1603-1868), amikor a japánok nyáron az erőnlétük fejlesztése érdekében hagyományosan kabayaki unagit ettek. Az unagi no kabayaki angolnafiléből készül, amelyet édesített szójaszószon alapuló kabayaki szósszal ecsetelnek be, majd roston megsütik. A “kabayaki” név a sütés ezen módjára utal, és más halakkat, például harcsát is lehet így készíteni. Ugyanakkor, ha nyáron Japánban vagy, ragadd meg az alkalmat, hogy kipróbáld az igazit.


22. Shabu Shabu



A shabu shabu egy, a sukiyakihoz hasonló nabemono forró étel, amelyet zöldségek, tofu és más összetevők kombu hínárral ízesített dús lében történő forralásával készítenek, majd nagyon vékony hússzeleteket mártanak a lébe, és addig kavargatják benne, amíg megfő (általában 10-20 másodpercig). Ezután a húst ponzu citrussal ízesített szójaszószba vagy szezámszószba pártják, mielőtt megennék a többi főtt összetevővel. A “shabu shabu” elnevezés egy hangutánzó szó, amely a hús kavargatásakor fellépő hangra utal.


23. Onigiri



Ahogy a szendvics lehetne a brit konyha eredeti hordozható étele, az onigiri rizsgolyó a japán konyha megfelelő fogása. Az “omusubi”, “nigirimeshi”, vagy simán csak “rizsgolyó” néven is ismert onigiri japán rizs adagokból áll, általában valamilyen töltelékkel a közepén, amelyet háromszögletes vagy hengeres alakra formálnak, mielőtt nori hínárba csomagolnák. Az onigirit már évszázadok óta fogyasztják japánban, és a legtöbb üzlet sokféle onigirit árul 100-150 jenes (300-450 forintos) áron. A népszerű onigiri töltelékek közé tartozik az umeboshi savanyított szilva, a fűszerezett hínár, a tonhalkrém, és a teriyaki csirke.


24. Gyoza



A gyoza sós, félhold alakú tészta, amit sós, darált töltelékek keverékével (darált sertéshús, káposzta, zöld hagyma és gomba egy jellemző kombináció, de más tölteléket is lehet használni), amit ezután egy körkörös “gyoza csomagolóval” feltekercselnek, és a szélén behajlítanak, hogy létrehozzák az ikonikus félhold alakot. A gyoza tésztát általában olajban sütik az egyik oldalán (ez a folyamat egy ropogós, ízletes alsó részt eredményez), majd 2-3 percig gőzölik, hogy a kis csomag többi része puha és selymes, a töltelék pedig nedves és zamatos legyen.


25. Takoyaki



Ha a japán utcai ételekről van szó, kevés ismertebb van a takoyakinál. A “poliplabda” vagy “poliptészta” néven is ismert finomságot egy különleges forró lapon sütik, félgomb alakú formákban, sorokba rendezve. Minden egyes formát egy ízletes tésztakeverékkel töltenek meg, majd egy harapásnyi tako poliphús darabot tesznek a közepébe. A takoyakit percenként megfordítják egy pálcával vagy nyárssal, hogy így biztosítsák az egyenletesen sült külsejét és a tökéletes gömb alakú tésztát a végén. A takoyakit általában hatos, nyolcas, vagy tízes adagokban szolgálják fel, egy édes vagy sós takoyaki szósszal, majonézzel, aonori hínárral és katsuobushi bonito halszirommal.


26. Kaiseki Ryori




Ha a japán konyha luxusszintjét szeretnéd megtapasztalni, akkor ki kell próbálnod akaiseki ryorit. A simán csak “kaiseki” néven is ismert kaiseki ryori hagyományos, többfogásos japán vacsora. Egy teljes kaiseki tartalmazhat egy tucatnyi, vagy akár még több különböző ételt friss, évszaknak megfelelő és/vagy helyi termékekből, mindegyiket kis adagokban, olyan módon, hogy javítsák a termék természetes ízét. A kaiseki fogásai mind különböző főzési techikákat mutatnak be, és a komplex élményt Japánban a vacsorák művészetének tekintik. A kaisekit jellemzően erre szakosodott éttermbekben, vagy ryokan-okban (japán stílusú fogadókban) lehet kipróbálni.


27. Edamame




Japán izakaya kocsmáinak látogatói a frissen készült edamanet fogyasztják. Ezeket a világoszöld, éretlen szójababokat, amelyeket még azelőtt szedtek le, hogy a babok megkeményedtek volna, a fazékban szolgáják fel, miután blansírozták és enyhén megsózták őket. Amellett, hogy egy természetesen ízletes és lágy umami ízzel büszkélkedhet, ami tökéletesen illik az enyhén sós fűszerekhez, az edamame babok számos jótékony egészségügyi hatással is rendelkeznek (mivel természetesen gazdagok fehérjében, vasban és kalciumban). Az edamamet gyakran szolgálják fel pubokban és éttermekben kiegészítő étvágygerjesztőként.


28. Yakisoba



Gyakorlatilag lehetlen meglátogatni egy nyári fesztivált Japánban anélkül, hogy találkoznál egy yakisoba árussal. A yakisoba egy sült tésztás étel, amit roston vagy olajban sütve készítenek el, többféle tésztából, szeletelt káposztából, sertéshúsból, répából és más zöldségekből, valamint barbecue-stílusú yakisoba szószból. A nyári fesztiválok alatt ezekből a hozzávalókból nagy halmokat dobnak egy kültéri sütőre, és ott készítik el, de otthon is elkészíthető egy nagy serpenyőben vagy wokban. A “yakisoba” “sült soba”-t jelent, de a soba tésztával ellentétben a yakisoba tésztái nem tartalmaznak hajdinát.


29. Chawanmushi



Ha lágy, lazító, és egyedien japán ételekről van szó, a chawanmushi az egyik legjobb. Ez a gőzölt, sós tojásos krém úgy készül, hogy fűszerezett, felvert tojást öntenek hússal és zöldségekkel (ez lehet csirke, gomba, gingko-mag, kamaboko haltorta és répa) töltött csészékbe, majd egy fazékban vagy gőzölőben gőzölik a csészéket amíg megszilárdulnak, és pudingszerű lesz az állaguk. A chawanmushi neve a “chawan” (teáscsésze) és “mushi” (gőzölt) szavakból tevődik össze, így a chawanmushi szó szerint “csészében gőzölt”-et jelent.


30. Wagashi



A wagashi a legautentikusabb módja egy japán étkezés vagy matcha teaszertartás befejezésének. A wagashi hagyományos japán édesség, amelyet az Edo-korban találtak ki, és az uralkodó japán összetevők és ízek voltak rá hatással. A legtöbb wagashi mindössze néhány válogatott összetevőből készül, köztük mochi rizstortából, anko krémből, kantenből (agar; egy, a zselatinhoz hasonló vegetáriánus sűrítőanyag), gesztenyéből és cukorból. A legnépszerűbb wagashik közé tartozik a dango (édes mochi golyók nyársakon, gyakran cukorsziruppal), a daifuku (mochi rizs ankoval töltve), a dorayaki (anko két vastag palacsinta között), és a yokan (anko-kockák kantennel és cukorral megkeményítve).


Illusztráció: pakutaso

Érdekes bejegyzések


2020. Augusztus 03.

Shodō – a japán szépírás művészete

2020. Augusztus 01.

7 Érv, hogy miért menj ki Japánba tanulni

2020. Augusztus 01.

Hogyan dolgozz Japánban diploma nélkül

2020. Augusztus 01.

Miért gyere júliusban Japánba?

2020. Augusztus 01.

Japán szaké – az ízek rejtett világa

2020. Július 30.

Hogyan tanulj meg japánul a Netflix segítségével

2020. Július 30.

Japán szavak, amikre szükséged lesz, hogy lakást tudj bérelni Japánban

2020. Július 25.

Az élet Oszakában: Étel, szórakozás és történelem

2020. Július 25.

Tanuljunk japánul az animékből: Hasznos?

2020. Július 24.

Japán ételek, amiket muszáj kipróbálnod

2020. Július 23.

Sama, san, kun, chan: A japán udvariasság

2020. Július 23.

Amit érdemes tudni a japán földrengésekről

2020. Július 23.

Lakásdíjak Japánban

2020. Július 23.

Zaibatsu és "Keiretsu" – Értsük meg Japán vállalati csoportjait

2020. Július 23.

Japán buborékgazdasága az 1980-as években

2020. Július 23.

Miért viselnek a japánok maszkot: Vessünk egy pillantást az egészségre, az etikettre és a kultúrára

2020. Július 23.

Rövid bepillantás a japán anime történetébe

© 2020 animefilmek.hu - animék, japán nyelv és kultúra, ingyenes tanulás és információk Japánról magyarul