Sama, san, kun, chan: A japán udvariasság

Ha valaha volt már dolgod mangával vagy animével, akkor már valószínűleg hallottál olyan emberekről, akiket –san-nak, –chan-nak, –sensei-nek, vagy talán –kun-nak hívtak. Ezek az elnevezések szolgálnak a japán nyelvben tisztelet kifejezésére, amelyeket a “Sir”-höz vagy a “Madam”-hoz hasonlatos módon használnak, bár a mi esetünkben ezért ez nem olyan egyszerű.

Ugyanis nincs univerzális szabály a használatukra, ez egy keverék, amely az udvariassági szabályokból és az emberek viszonyrendszeréből adódók össze. Japánban az udvariasság nagyon fontos, a mindennapi élet szerves része, hasznos tudni, hogy mit illik és mit nem.

1. Hogyan legyünk illedelmesek?

Minden bizonnyal a leggyakoribb udvariassági formulák a -san, -kun, -chan, és -sama, mindegyiknek megvan a maga jelentése és funkciója. Ha egy kicsit is ismered a japán kultúrát, akkor már biztosan tisztában vagy vele, hogy a japánok szinte soha nem szólítják egymást a keresztnevükön, de az is nagyon udvariatlannak számít, ha valakinek csak a vezetéknevét mondják. A keresztnév abban az esetben megengedett, ha a két ember viszonya bensőséges vagy valamelyikük netalántán külföldi. Hiszen velük ellentétben, mi, külföldiek általában a keresztnevünkön mutatkozunk be és ezt a döntésünket a japánok tiszteletben tartják.

Az udvariasság szó itt nagy jelentőséggel bír, ez a kulcsa annak, hogy megértsük az kommunikációs rendszert. A japán társadalom szigorú, a életkorra és státuszra épülő hierarchiával rendelkezik, fontos a viszonylagosság, hogy a másik személyhez képest alacsonyabb, magasabb vagy semleges-e a pozíciónk. Mindezen tényezőknek tükröződnie kell a beszédmódban, amely egy többé-kevésbé formális nyelvet eredményez. A kimutatott tiszteletet azonban olyan tényezők is befolyásolják, mint a bizalom szintje, az ember háttere, iskolázottsága, sőt még a neme is. Ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni az országban külföldiként is tisztelnünk kell ezeket a “szabályokat”.

Ne feledd, hogy saját magunk említésekor; olyan személlyel szemben, aki kifejezetten kéri (呼び捨てyobisute, ami annyit tesz “hívja” és “dobja el”); belső körben (内 uchi) például szülővel, nagyszülővel stb.; vagy amikor egy kívülállónak (外 soto) mesélünk a belső körünkről /például a főnökünknek a legjobb barátunkról/ nem használjuk a fent említett udvariassági formákat.

Most, hogy megértettük a legalapvetőbb udvariassági elveket, amelyek elengedhetetlenek a japán misztérium elsajátításához, egyesével végignézhetjük a kulcsfontosságú megnevezések, jelentését, használatát és a kivételek.

2. A legfontosabb japán udvariassági formák

Sanさん

Valószínűleg ez lesz a legelső megszólítás, aminek meg fogod tanulni a használatát. Szólíthatsz így bárkit, akit nem ismersz túl jól nemtől, életkortól és társadalmi státusztól függetlenül. Ez egy semleges és talán a leggyakrabban használt fogalom, ami a legközelebb áll a “Sir/Madam” jelentéséhez. Ez a végződés cégek, vállalatok neve mögé is kerülhet, például egy cukrászda nevéhez adva (パン屋さん, pan-ya-san).

Chanちゃん

Chan, mint a legismertebb megnevezés, eredetileg a kisgyerekektől származik, akik még nem voltak képesek helyesen kiejteni a “San” szót, ezt az apró tévedést a japánok megkedvelték és átvették a köznyelvbe. Hozzánk közelálló nőkre, gyerekekre, csecsemőkre, nagymamára vagy akár legkedvesebb házikedvenceinkre vonatkozva mondhatjuk, illetve valaki nagyon szívünkhöz közelállóre utalva. Itt figyelnünk kell arra, hogy milyen szövegkörnyezetben, kivel együtt emlegetjük, ügyelni kell arra, hogy a távolabbi ismerősünkre ne vonatkozhasson a mondandónk.

Kunくん

Ez egy férfiasnak tekintett utótag, amelyet tinikre és fiatal férfiakra használnak, csak kivételes esetben vonatkozhat fiatal nőre (ha közel áll a férfihoz, annyira, hogy a nő is viszont mondhassa). A kun-t “felsőbbrendű” emberek értik fiatalabb beszélgető partnerükre, az udvariasság szintje igen alacsony és a kandzsája megegyezik a kimi (君)-re, vagyis informális “Te” használttal. Lehetséges felhasználása például egy osztálytárssal, öccsel vagy fiatal férfival folytatott beszélgetés.

Samaさま

A legformálisabb és legspeciálisabb használata a -sama szónak van. Ez a -san magasztosabb változata, olyan különleges élethelyzetekben, mint egy telefonos ügyfélszolgálati dolgozóval folytatott beszélgetésben vagy gyakrabban a japán istenségek 神様 (kami-sama) vonatkozásában kerülhet elő. Ez a nyelvi fordulat a társadalmi főlény elismeréséről szól, hogy az “ügyfél a király” éppen ezért rájuk お客様 (okyakusama) ként hivatkoznak. A magyarban az extrémmódon udvarias “Ügyfél Úr/ Asszony” kifejezéssel lehetne megfeleltetni. Egy másik kapcsolódó élethelyzet, amikor nagyobb csoporthoz szeretnénk mélységesen udvariasak lenni 皆様 (mina-sama; mindenki). És végül, olyan kifejezésekben is megtalálható, mint a híres お疲れ様です (otsukaresama desu), amivel meg tudjuk köszönni valakinek a kemény munkáját.

3. Egyéb gyakori udvariassági formulák

Az említett kifejezéseken túl számtalan más megnevezés létezik, a leggyakrabban használtak a Buchou (部長), a Kachou (課長), a Shachou (社長) vagy a Kaichou (会長), amelyek egy munkahely keretein belül jelzik a viszonyokat. Az iskolában a Senpai (先輩, idősebb személy), Kouhai (後輩, fiatalabb személy) vagy Sensei (先生, tanár) megszólításokkal találkozhatunk.